Gorka Géza (1895-1971) Munkácsy- és Kossuth-díjas érdemes művész. Az egyik legnagyobb hatású magyar keramikus. Kevesen tudják, hogy pályájának elején népi szecessziós kerámiákat készített.
Tanulmányait az 1910-es években kezdte. Festőnek készült, de szülei a mezőtúri gimnáziumba íratták be. Az alföldi mezőváros merőben más környezete és édesapja korai halála már gyermekként önállósághoz szoktatta Gorkák. Hogy könnyítsen édesanyja gondjain, szabad idejében Badár Balázs mezőtúri fazekas műhelyében forgolódott. Olyan ügyesen és hamar elsajátította a mesterség alapjait, hogy a mester atyai jó barátja lett az ügyes inasdiáknak. A mesterhez fűződő kapcsolatáról Gorka később nagy szeretettel beszélt. Badár korongoló ügyességét, illetve a „kerámiagyár” tudományát és technikáját részrehajlás nélkül látó ifjú Gorka előtt fölsejlett a feladat, hogy megteremtse azt a művészi magyar kerámiát, amely ötvözni tudja a gyárit a népivel megmutatva mindkettőnek a maga kiválóságát.
Tanulmányai végeztével Badártól átmeneti búcsút vett és a Képzőművészeti Akadémiára iratkozott be festőszakra. Miután a festészet alapjait is megtanulta Gorka végképp a kerámiát választotta, és azt is eldöntötte, hogy ő bizony az agyagművességben sem festő-, sem szobrászművész, sem öncélú díszítőműves nem lesz, hanem kizárólag a kerámia önálló, eredeti rendeltetésének ad művészi becsületet. A Tanácsköztársaság idején önként jelentkezett honvédő vöröskatonának, majd annak bukása után kénytelen volt külföldre távozni. Először Ausztriába, majd Németországba ment. Miután végiglátogatott jó néhány külföldi gyárat is, elfogta a honvágy és hazatért.
Nem Budapestet választotta új otthonául, hanem ismét Mezőtúrra került a Badár családhoz. Az volt a szándéka, hogy — miután Zsolnayék pécsi és budapesti (kőbányai) gyára meg Herend a háborús körülmények közt piacait elvesztve pangásnak indult — Mezőtúron majd megszervezi a művészi magyar kerámia központját és első gyártelepét. De a sors módosította tervét. A Nógrád megyei Romhány határában 1922-ben fölfedeztek egy kaolinlelőhelyet, amit egy magántársaság megvásárolt azzal a céllal, hogy gyárat alapít. Keramos Rt. néven meg is alakult ez a vállalkozás. A fő érdekeltek Mezőtúrra mentek mestereket és szakmunkásokat toborozni, egyszersmind felkérni Gorka Gézát, építtesse föl a Keramos Rt. gyári kemencéjét, és vállalja el a technikai és a művészi irányítást. Gorka vállalta a feladatot. A Keramos ötletes, közhasznúan szép termékei a hazai kiállításokon és kereskedelemben, sőt külföldön is kitűntek. A Keramos Rt. — Gorka mesteri közreműködésével — meg is állt volna a saját lábán, de az egyik erőszakos főrészvényes egy ingatag magánbankhoz fűzte mentőövül a vállalkozást. A Keramos jó hírneve sem tudta megmenteni a csődtől a bankot, ellenben a bank bukásával a Keramos is megbukott. Ami felszereléséből megmaradt, azt Gorka átmentette, és Nógrádverőcén – ahol közben megnősült - megépítette saját műhelyét. Innen már közismert a pályája, ami a világhírnévig vezetett.
A hét műtárgyai azért is különlegesek, mert nekem a most bemutatásra kerülő tányérok a nap műtárgyai is egyben. Szombat reggel jutottam hozzájuk az Ecseri Piacon nem kis szerencsével. Gorka Mezőtúron a Badár műhelyben készült tárgyai elképesztően ritkák, de nem ismeretlenek a műtárgypiacon. A mai napig két tányérról lehetett tudni, amik egy pazar Gorka kiállítás keretei között reprodukálásra is kerültek a Kieselbach Galériában (https://www.kieselbach.hu/alkotas/falitanyer-badar-balazs-muhelye-1924-elott-hu-44069; https://www.kieselbach.hu/alkotas/falitanyer-badar-balazs-muhelye-1924-elott). Egy Badár, illetve népi szecessziós kerámiát gyűjtőt az ilyen tárgyak azonnal rabul ejtenek. A kiállításon reprodukált tányérok igazolják, hogy Gorka egy korszakos, született zseni volt. Az, ami sokaknak egy élet alatt nem sikerül, neki zsigerből jött. Vitathatatlan Badár hatása a fenti tányérokon, de mégis sokkal többet mutatnak a mezőtúri népi szecessziós motívumoknál. A könnyű kézzel megkomponált elegáns díszítés a népi szecessziós művészet egy modern kiteljesedése. Álmodni sem mertem arról, hogy valaha hozzá tudok jutni akár egy „mezőtúri Gorkához”, nemhogy egy párhoz… Ráadásul olyanokhoz, amelyek a nekem oly kedves madár motívumot is magukon viselik. Izgalmas, hogy az összes tányér frontján „GÓRKA” szignót visel és fenékjegyként ifj. Badár Balázs mélynyomott pecsétjét találhatjuk. Feltételezem, hogy ezek a tárgyak akkor készülhettek, amikor Gorka Németországból másodjára hazatért Mezőtúrra és a Badár család körül telepedett le. Talán ifj. Badárral együtt alkotott ebben az időszakban? Ezt megerősítő irodalmat sajnos nem találtam.
A népi szecesszió, mint stílusjegy megmaradt Gorka művészetében Nógrádverőcén is. A Keramos Rt. korai darabjai felismerhetően magukon hordozzák a Badár műhely szín, forma és motívumvilágát, de egyfajta modern formában, már-már art decoba alakulva. Ezt a korszakot szintén egy a Kieselbach Galériában kiállított korai edénnyel (https://www.kieselbach.hu/alkotas/vaza-art-decos-festessel-keramos-1924-1927) és a saját gyűjteményemből bemutatott kis pillangós vázával illusztrálom. Utóbbi fenékjegye izgalmas: „Górka” karcolt szignója mellett a Keramos Rt. korai pecsétje, Endrődi Sándor festő szignója és 1924. évszám is szerepel.
Remélem, sikerült Gorka Géza jól ismert életútját és tárgyi világát új elemekkel színesítenem, és sokak tetszését elnyerik a mester ritkán látható népi szecessziós kerámiái.
https://www.folkartnouveau.com/gyujtemeny/egyeb-muhelyek/item/517-2020-595-1
